III. 13*

Álmosan nyitogattam a szemeimet, amikor a délutáni napfény vakító sugara az arcomat melengette. Lassú és apró mozdulatokkal fejtegettem le az engem ölelő kezeket a derekamról, és szembe fordultam a mögöttem kuncogó férfival. Nem tudtam mi járhat a fejében, de abban már biztos voltam, hogy jó kedvben fog eltelni a mai napból hátralevő idő. Egy pillanatra lehajtottam a fejem, és az elmúlt órákban álmodott álomképen - ami be kell, hogy valljam, hihetetlenül valóságos volt - tűnődtem. Rá kellett jönnöm az álom visszaemlékezés is volt egyben. Életem legboldogabb napjáról jelentek meg jelenetek, miközben én az igazak álmát aludtam. Talán Zayn közelsége tette velem mindezt, de ezt a lehetőséget hamar el kellett, hogy vessem, hiszen Zayn mellett minden különleges és tökéletes.


- Min gondolkozol Baby? - suttogta a fülembe egy mély hang, mire megborzongtam.

A hasamon feküdtem és alkarjaimmal támasztottam magamat. Zayn ujjbegyei a csípőmet simogatták, miközben a nyakamba szuszogott. Az álmosságom hirtelen illant el, amikor arcomat cirógatta meg puha ujjaival. Pillantásomat arcára szegeztem, de nem álltam sokáig a tekintetét. Megbabonázó szemei szemérmetlenül vizslattak, mialatt én pironkodva bújtattam fejemet a párnába.

- Mikor fogsz válaszolni? Mert ha úgy döntenél, hogy nem mondasz semmit más módszerekhez kell folyamodnom.

Hirtelen nevetni támadt kedvem. Nagyon jól ismertem már Zayn módszereit, de még mindig gyermeki kíváncsisággal fogadtam az ötleteket, amiket felvetett. Talán most is valami újat fog mutatni magából, amivel meglep, mint a legutóbbi alkalommal. Egy biztos. Imádom a romantikus oldalát.

 - Csak nem rólam álmodoztál?

Bal kezével eltűrte hullámos hajam a fülem mögé, és az arcomat borító pírt szemlélte egy önelégült mosollyal az arcán. Tudtam, hogy szívességet tettem az egojának ezzel a reakcióval. Habár erre nem igazán volt szüksége, semmilyen tekintetben.

- Utállak!
- Ó, igen? - incselkedett. - Utálod, ha ezt csinálom?

Miközben nedves csókokat hagyott a nyakam és az állam találkozásánál óvatosan a fenekembe markolt. Egy pillanatra megmerevedtem, és minden erőmmel azon voltam, hogy ellenkezzek. Szívem hevesen dobogott, az adrenalin szárnyra kapott testemben. Frusztráló volt, hogy Zayn ilyen jól szórakozott, miközben én az érintésétől 'szenvedtem'.

- Utálom. - suttogtam. 

Egy mozdulattal a hátamra döntött, és kezeimet a párnák közé szegezte. Ágyékaink összepréselődtek, mire halk nyögés hagyta el a számat, és feladva minden ellenkezésemet, túrtam hajába. Úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek bujkálnia kell a szülei elől, csak mert szerelmes. Gondolataimhoz méltóan, egy szemérmes csókkal pecsételtem meg végül a pillanatot. Úgy gondoltam, jobb, ha most leállunk.

- Az esküvőnkről álmodtam. - vallottam be.

Egy édes mosoly jelent meg ajkain, mikor rövid vallomásom után, összekulcsoltam kezeinket. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom neki mindent, ami nyomja a lelkemet. Egy kérdés, vagyis jobban mondva lehetőség, már jónéhány napja foglalkoztat.

- Szeretnék újra dolgozni. Tudod lehet, hogy más valaki nem akarná, de én nem akarok eltartott lenni. Szeretnék saját keresetet. Ugye nem baj?
- Nem értelek. Mi a fenének? Bőven elég, hogy rendezed a rosszcsontokat, és az egész házat rendben tartod. Na meg engem is. Nincs szükség még egy keresetre. Vagy talán nem kapsz meg valamit?

- Nem erről van szó! Én nem egy elégedetlen, eltartott ingyenélő akarok lenni!
- Nem hiszem el! Miért kötöd az ebet a karóhoz? Szerintem nem jó ötlet és kész! Téma lezárva.
- Jó Zayn. Rendben. De csak, hogy tudd ezt még nagyon meg fogod bánni! Ja és táncolni is újra elkezdek. És te nem szólsz bele!

A mellkasát böködve jeleztem, hogy be fogom tartani az ígéretem. Idegesített, hogy így reagált, egy olyan dologra, ami teljesen magától értetődő és természetes lenne. Ilyenkor annyira hihetetlen, hogy nem ért meg. A francba is a férfi logikával!

*
- Szóval te lennél a táncpartnerem?

A hirtelen hang hatására 180 fokos fordulatot vettem és egy méregető kék szemű félistennel találhattam szembe magam. Nem szabadna így gondolkoznom róla, de kék íriszei rabul ejtettek pillanatok alatt. Korombelinek saccoltam az eltelt néhány másodpercbeli 'élményeim' alapján.

- Igen, Rebecca. - nyújtottam a kezem felé.
- Kevin.

Bizonytalanul érintette össze ujjainkat, majd tenyereinket, tekintetünk a másik arcán volt. A helyzet kezdett zavarba ejtővé válni, így jobbnak láttam hátráltam egy lépést. Egyikünk sem szólalt meg a csend kezdett lehetetlenül kínossá válni közöttünk, amíg meg nem érkezett az oktató. Hálát adtam az égnek, amiért nem egy 'késős' típus...

- Jó reggelt! Hmm látom már megismerkedtek. Én Jenna vagyok. Bemutatkoznátok kérlek?
- Kevin Parker a nevem. 25 éves vagyok, és 10 éve táncolok versenyszerűen. Glasgow-ból 2 éve költöztem Liverpoolba. Nem tudom mit is mondhatnék. nem vagyok jó az ilyen bemutatkozós izékben. - pillantott rám.
- Rebecca Dawsonnak hívnak és 22 éves vagyok. A tánc szenvedélyemmé vált az elmúlt 10 év során. Már 6 éves korom óta versenyzek, voltak csoportjaim pár évvel ezelőtt, akikkel sok kupát és jó néhány arany minősítést is elnyertünk. Azt hiszem ennyi lennék...
- Köszönöm szépen. Akkor kezdődhet is a munka. Most felmérem mit tudtok. Kezdjük például valami temperamentumos kubaival, a salsával.

Azt eddig is észleltem, hogy az oktatóban nem kevés temperamentum lakozik, de ez most mindenen túltett. A salsa nem egyszerű, és az egyik legerotikusabb táncműfaj. Míg Kevin lazán állt fel a padlóról, nekem nem igen volt ínyemre a dolog. Az egész helyzet borzasztóan idegtépő volt. Jenna nem igazán szívlelte az egyszerű kifogásaimat, a komoly kapcsolat címszó alatt. És őszintén? Megértettem, hiszen valószínűleg én is így cselekedtem volna a helyében.

- Rendben bekapcsolok valami ütemes zenét, hogy jobban menjen. Nem kell semmit túlbonyolítani, de elvárom, hogy a táncórámon egymásra, az ütemre, a lépésre és legfőképpen rám figyeljetek. A magánéleteteket kérlek hagyjátok az ajtón kívül. Nem kértem, hogy csókolózzatok, csak azt, hogy szenvedéllyel csináljátok. Értve vagyok?
- Igen.

Az egyöntetű válasz csendet hagyott maga után, amíg a ritmusos zene utat nem tört magának. A szemem lehunytam egy pillanatra, amíg meleg kezek nem érintkeztek a bőrömmel.  Az égkék színű szempártól - amivel farkasszemet kellett, hogy nézzek - elaléltam egy pillanatra, forróság öntötte el testemet. Puha ujjaival lágyan markolta a csípőmet, de mégis elég erősen tartott ahhoz, hogy ne ejtsen ki a karjaiból. A magassarkúm sarka hangosan koppant számos alkalommal, amikor csak a faborítású padlóval találkozott. Egy gyors forgás után, közelebb húzódtunk egymáshoz. Kevin óvatosan végigsimított a karomon, mire a bőröm bizseregni kezdett. Jenna elismerően hümmögött a szenvedélyes mozdulatok sorozata láttán, majd halk tapssal jutalmazott meg az 'előadásunk' után.

- Határozottan jó volt. Jó páros lesztek, de még sokat kell dolgoznunk, ha fel akarjátok venni a harcot olyan párosokkal, akik több éve együtt táncolnak, és ismerik a másik lépéseit. Akarjátok? Akartok újra versenyezni, nyerni, hallani, ahogyan megtapsol a közönség, látni, ahogy több ezren rajonganak a párosotokért? Mert meg tudjuk csinálni, hiszen semmi sem lehetetlen.

- Szeretném. - mosolygott rám Kevin.

- Vágjunk bele! - tartottam középre a kezem, jelezve, hogy eljött az ideje valaminek, amiből sok jó sülhet ki. Mert ez valami fenomenálisnak a kezdete.

*

A zene hangosan dübörgött a fülemben, miközben szaporán vettem a levegőt. Egyenletes tempóban szedtem szedtem a lábaimat, az ütemre koncentráltam. Próbálom formába szedni magam, és ez a kísérletem eddig egész sikeresen haladt. Zaynnel sajnos azóta a kis nézeteltérésünk óta sem békültünk ki teljesen. Igyekszik egyikünk sem szóba hozni a munkával kapcsolatos ötletem, de tudom, hogy egyszer beszélnünk kell róla, mégpedig hamarosan.

A levegő megrekedt az oldalamnál és erős nyomást gyakorolt a bordáimra, úgy éreztem, hogy menten kiszakad a tüdőm, ha nem állok meg. Ennek ellenére egy újabb kanyart vettem be - akárcsak az életemben - és nem törődtem a mellettem elhaladó autókkal, a nevetgélő tinikkel, vagy az erős napsütéssel. 

Az utcánkba bekanyarodva siettem a végponthoz, minél előbb sétálni akartam, utána pedig kiterülni a zöld pázsiton. A gyerekek szerencsére ma Trisha-nál vannak, így talán lesz lehetőségünk Zaynnel beszélni.

Kicsit elkalandoztak a gondolataim, szinte észre sem vettem, hogy majdnem elhaladtam a házunk mellett, és ha 2 erős kar nem fog vissza talán a gondolataimba fulladva futok még egy kört. Zayn erősen húzott magához, nem törődött csapzott megjelenésemmel, apró mosollyal simított végig arcomon, majd lassú mozdulatokkal a karjaiba véve vitt be a házba tiltakozásom ellenére.

Szemeibe pillantva eszembe jutottak Kevin igéző kék szemei, úgy éreztem, mintha  most is itt lenne, mintha épp lassúznánk. Ajkaim szétnyíltak és még közelebb léptem Zaynhez. Mondhatom szép Rebecca, hogy másik férfira gondolsz miközben itt vagy a szívdöglesztő férjeddel, aki éppen veled van elfoglalva. Hirtelen felocsúdva gondolataimból szörnyű érzésem támadt, a lelkiismeretem azonnal tett azért, hogy ma se legyen jó kedvem.

- Elmegyek zuhanyozni.

Talán kissé ridegre sikeredett ez az egyszerű mindennapi közlés, bár már minden tettemet rossznak érzem. Ilyenkor jó lenne minden elől elmenekülni, vagy félretenni a problémáimat, és gyermeki játékossággal tekinteni a világra.

- Uhm nem lenne kedved...együtt?

- Megleptél, ugye tudod? - mosolyodtam el.

- Tudom. És azt is, hogy beszélnünk kell. Sok mindenről.

Homlokát összeráncolva fixírozta a nyakamat, amit óvatos mozdulatokkal próbáltam lazábbá tenni. Közben fantáziám szüntelenül képeket gyártott arról, hogy milyen lenne ha Ő csinálná ezt. Biztos vagyok benne, hogy ha Zayn hozzáérne a nyakamhoz, egy csapásra eltűnne a feszesség és a fájdalom.

Lassú léptekkel igyekeztem a fürdőbe, a szekrényből tiszta fehérneműt és egy fekete ruhát vettem elő, majd az éjjeli szekrényem fiókjából kikeresetem a sportkrémem, amit legutóbb is használtam egy izomhúzódásra. A zuhanyzóba lépve beállítottam a megfelelő hőfokot és az epres illatú tusfürdőmet vettem a kezembe.

- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülem mellett a mögöttem álló férfi.

*

Nyirkos hajamat egy csattal fogtam fel, és egy pár perc erejéig végighasaltam az ágyon. Finom illatú krém került a bőrömre, majd megéreztem Zayn kezeit, amint a nyakamat kényeztetik, majd a törölközőt  bontják ki. Ujjaival ért csak hozzá a bőrömhöz, de így is felforrósította az egész testem. Különböző mozdulatokkal lazította el az izmaimat, ajkai óvatosan értek hozzá nyakam hajlatához. A nyugalmunkat a telefonom zavarta meg. Zayn leszállt rólam, és a telefonomért indult, csakhogy egy olyan személy hívott, akire nem számítottam. Még a vér is megfagyott bennem, mikor kérdőre vont.

- Ki a franc az a Kevin?

Hiii Sweets!

Ajjh nem tudom mivel is kezdhetném, de egy bocsánatkérés azt hiszem célszerű lenne. Nagyon régen volt már rész, ezt betudhatnám az iskolának, a betegségemnek vagy éppen az elromlott laptopomnak is. Remélem azért nem haragszotok annyira, és szívesen olvastátok a részt. Most nem 'beszélnék' többet, elnézést a képek méretéért és elhelyezkedéséért, de Ipadról nem tudtam megoldani máshogyan. Azt hiszem ennyi lennék, örülnék pár véleménynek. :)

Rebecca

xx