III. 12*

- Mit akarsz? - tűrte hátra haját.
- Waliyha, nem foglak győzködni, hogy avass bele a legféltettebb titkaidba. Sajnos, nem tudom, hogy mi nyomja a lelkedet, de kérlek ne ítélj el! Szeretem a bátyádat. Tudom, hogy nehéz, de csak egy kicsi bizalmat szavazz nekem. Ha szükséged lenne bármire, nekem bármikor szólhatsz, nagyon szívesen segítek. Bármiben. - hosszan fújtam ki a levegőt, és az ajtó felé tettem pár lépést. Nem vártam meg a reakcióját. Mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, óvatosan a nevemet suttogta, mire megtorpantam, és visszafordultam.

- Azt akarom, hogy szállj le rólam. Utállak. Zayn a tenyerén hordoz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz, közben pedig nem is szereted.
- Hogy gondolhatod, hogy nem szeretem? Csak mond el milyen alapon vádolsz?
- Hogy milyen alapon? Nézz magadra! Semmi különleges nincsen benned. Csak egy vagy a sok lány közül. El kell ismernem ügyesen az ujjad köré csavartad a bátyám, de én nem veszem be ezt a nyálas szeretlek dumát.
- Nem értelek.
- Mit nem értesz? Behálóztad Zaynt, aki világ életében imádta az egyéjszakás kalandokat, a vad partykat. Most meg 2 gyerek után kell rohangásznia, meg fizetni a költekezéseidet.
- Annyira igazságtalan vagy. Először is, Zayn valóban más volt, de úgy gondolom ez egy könnyebben kivitelezhető életmód, egy kedvelhetőbb élethelyzet, amiben most él. És imádja Hannah-t és Will-t. Ebben 100%-ig biztos vagyok.
- Azt javaslom ne álltasd magad!
- Mit tudsz te? Nehéz volt a kapcsolatunk. Elütöttek, összevertek, megkéseltek, elhagyott. Már mindenféle rossz megtörtént, mi mindezek ellenére együtt vagyunk. Összekötöttük az életünk. Van 2 gyönyörű gyerekünk, egy barátságos otthonunk, egy nyugodt környéken. És a szerelmünk sem illant el, még ennyi dolog után sem. Mert erős, és mindent túlél, ha tetszik Neked, ha nem. - emeltem fel a hangom.
A padlón landoltam, a lábaim nem bírták tovább. A fejem automatikusan a kezeimbe rejtettem, és a kicsorduló könnycseppjeimtől próbáltam megszabadulni, minél hamarabb. Váratlanul ért a sötétség, ami ellepett. Magával ragadott, és egy csendes helyre vitt el, ahol élvezhettem az öntudatlan állapotot. A hangok megszűntek, csak annyit hallottam még utoljára, hogy "Reeeb", utána minden hallgatásba borult, csak az árnyéka voltam önmagamnak.

*

A nap a szemembe világított, és halk hangokat hallottam a közvetlen közelemből. A fejem valami keményen pihent, ami óvatosan mozgott alattam. A szemeimet nem voltam képes kinyitni, de az orromba kúszó férfias illatot felismertem. Közelebb húzódtam az izmos testhez, ami megmoccant, amikor végigsimítottam rajta.
Amint kinyitottam a szemem, tapasztalhattam, hogy nem csak ketten vagyunk a szobában. Zayn gyengéd csókot nyomott a homlokomra, majd apró mozdulatokkal ülő helyzetbe tornázta mindkettőnket. Karjait körém fonva, húzódott még közelebb, mire eddig alig észrevehető remegése elmúlt. Az első személy, akin megakadt a tekintetem, az előttem ülő sötét hajú lány volt.

- Wali? - hebegtem zavartan.
- Sajnálom Rebecca. Borzasztóan röstellem a viselk...

Nem engedtem, hogy folytassa, előbb szerettem volna, ha eltünteti az előtörő könnyeit, és megnyugszik. kissé labilis voltam, mikor felálltam, de Zayn segítségemre sietett. A fejem erősen hasogatott, de egy kis szerencsével eljutottam Waliyha-ig. Karjaimba zártam, és nyugtatóan simogattam a hátát. Pár percig összeborulva álltunk, amíg Wal könnyei alább hagytak. Olyan volt, mint egy elveszett gyerek, aki nem találja a helyét ebben a baljós, ámde néha szép pillanatokkal megáldott világban. De tudnia kellene, - úgy, mint mindenki másnak is - hogy még nem késő életcél után nézni, és a problémákra megoldást találni. Néha én is sajnálom, hogy az élethez nem jár megoldókulcs. De ha ennek így kell lennie, áldásom rá.
A bús pillanatok elillanni látszottak, Waliyha lassan, de biztosan megnyugodott, és folytatta, amit elkezdett.Bár nem éreztem szükségesnek, de engedtem, hogy meséljen.

- El kell mesélnem mindegyikőtöknek valamit. Csak egy apró gondolatot, egy érzést fogtok hallani, ami nekem már évek óta nyomja a lelkem. De ez főleg Neked szól Reb. Tudod, nem értettem, amikor anya azt mondta, hogy elment Zayn. Képtelen voltam felfogni a dolgokat. Végtelenül szomorú voltam, és olyan elkeseredett, hogy vágásokat ejtettem a csuklómon. Akkor ez látszott a legjobb kiútnak a szomorúságból, és a végeláthatatlan szenvedésből. Aztán jöttek a drogok is. Ne haragudjatok meg rám. Könyörgöm, ne ítéljetek el, mert azt már nem bírnám elviselni, ha ti is úgy néznétek rám, mint a többiek. Te-tegnap nagyon féltem a találkozótól, és bevettem egy kis cuccot. De ígérem az volt az utolsó. Ezért volt minden. Minden annyira zavaros az életemben. Megértem, ha utáltok.

Megértettem. Képes voltam átérezni a helyzetét. Eszembe jutottak a sokéves emlékek, és a sok fájdalom, amit anyám okozott. Olyan érzésem volt, mintha valaki a bordáimra nehezedett volna, ami iszonyatosan fájó volt. Egy mély sóhajjal próbáltam elűzni a nehézséget, de sajnos az nem akart eltűnni onnan egykönnyen. A gondolataimat a mellettem búsuló lányra tereltem. Walinak még most is rettentően nehéz, pedig már visszakapta a bátyját. Hirtelen annyi mindent akartam mondani neki, de nem tudtam mivel kezdhetném. Egy - számára - meglepő tetthez folyamodtam. Közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem.

- Sajnálom Wali. Meg tudlak érteni. Engem az anyám hagyott el tinédzser koromban, aztán pár éve felkeresett. De semmi jó szándék nem vezérelte, csak magával akart cipelni New Yorkba, hogy minél messzebb legyek Zayntől. Az életben mindig lesznek olyan események, amik megnehezítik az életet. De ha figyelmesek vagyunk, mindig lesz valaki, aki kihúz a csávából. Nekem Zayn volt ez a valaki. Hidd el én nem fogom őt elvenni tőled. Nagyon szeretem a tudatot, hogy rendbe jön a kapcsolata a családjával. Nem ítél el senki, inkább törekszünk arra, hogy segíthessünk Neked mindenben.

Könnyek gyöngyöztek a szeme sarkában, és még szorosabban ölelt. Egy pillanatig furcsálltam a szituációt, de rájöttem, most én vagyok az, aki támaszt nyújt neki. Egy halk köszönöm-öt suttogott, majd felemelte a fejét. Egy kicsit nyújtózkodnom kellett, hogy megkaparintsam a zsebkendős dobozt, de elértem a célom. Waliyha-nak átnyújtottam a fadobozt, és hagytam, hogy kicsit arrébb húzódjon. Kifújta az orrát, és a csuklójáról lefejtett hajgumival, összegumizta a haját.
Trisha idegesen fészkelődött a fotelban, Waliyha pedig kivonult a szobából.

- Köszönöm Rebecca. Hihetetlen, amit a családomért teszel. Remélem jobban vagy, mert nagyon aggódtunk érted, mondjunk Zayn a leginkább. Hogy érzed magad?
- Kicsit fáj a fejem, de jól vagyok. Zayn orvosolni, fogja a problémám. - nevettem el magam, mire egy nedves puszit kaptam az arcomra.
- Rendben fiatalok. A lányokkal kimegyünk a kertbe a gyerekekkel.
- Köszönjük. - szólalt meg egy mély hang mögülem.

*
music.
A szoba közepén egy mosolygós lány méregette magát a tükörben. Arcáról boldogság sugárzik, hosszú fehér ruhájából ítélve élete legnagyobb eseménye előtt áll. Hosszú barna haja tökéletes loknikban hullik a hátára, de hamarosan kontyba fűzi egy szőke halvány ruhába öltözött lány. Miután minden hajszál a helyére került, egy ezüstös csattal teszik még különösebbé a frizurát. A csat tökéletes harmóniában van a lány nyakát ékesítő nyaklánccal, és a fülében lógó fülbevalóval. Ujján meg-megcsillan az apró gyémántkövekkel kirakott csodálatos gyűrű, amint a napfény egy sugara rávetődik a nyitott ablakon keresztül. Senki sem tagadhatná le az izgatottságot, aminek fénye mindenki szemében megcsillan. Az egyszerű darab, amelyen néhol lány hullámokban tekeredik a fehér selyem, tökéletesen illik a lányhoz. Lábait fehér csipkés borítású fehér magassarkúba bújtatta, mely egy fehér bokára erősíthető szalaggal ad biztos tartást neki. Az ajtón egy barna hajú lány ront be, és a szoba közepén álló lányt magához szorítva engedi szabadjára érzelmeit. Számára is hihetetlen, hogy a legjobb barátnője és a legjobb barátja kötik össze az életüket. A menyasszony szeméből is kicsordul egy-két könnycsepp, de a szőke lány megtöri az érzelgést, egy határozott mondattal. Készülődni kell, hiszen a násznép nem fog várni...
*
- Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket az Úr szent színe előtt! Megcsókolhatják egymást!– hangzott el a várva várt mondat.
A padokon ücsörgő emberek egyszerre pattantak fel, hogy minél jobb szögből kapják el a meghitt csókjelenetet, amit legtöbben hangos tapssal fogadtak. Miután eltávolodtak egymástól a sötét hajú szmokingos férfi újra megfogta a nevető nő arcát és maga felé fordította. Megcsókolta. Mindenki elkezdett tapsolni ismételten. Az biztos, hogy életük legboldogabb napját nem ronthatja el senki. Mert ez a nap csak róluk szól, értük van. Azért a szerelemért, amiért harcoltak, és, amit teljességgel kiérdemeltek...

Hiii Sweets!

Most rövid leszek, mert a hülye telefonom kitörölte az eddig leírt beszédemet. Köszönök mindent nektek, az összes pipát, olvasót, kommentárt, és nem utolsó sorban a több, mint 40.000 (!!!) oldalnegjelenítést. Csodálatosak vagytok!  A rész nem lett túl hosszú, és izgalmasnak sem mondanám, de azért elfogadható. Most pedig negkérlek Titeket, hogy hagyjatok magatok után nyomot, természetesen KOMMENT formájában!! :))

Kiss: Becca

xx