III. 1*

*6 hónappal és 20 nappal később*

Fél év telt el azóta a bizonyos nap óta, mikor vőlegényem megkérte a kezem. Azóta nem hagy nekünk nyugtot a média, főleg mióta képekkel tudták bizonyítani, hogy terhes vagyok. Nagyon sok cikk jelent meg rólunk, némelyik igazán bántó és rosszindulatú. Ezek egy kicsit bántanak is, de Zayn ilyenkor mindig felvidít. Mindig kiáll értem, véd az elvetemült emberekkel szemben. Ilyenkor kicsit meg is tudok ijedni tőle, hiszen nagyon agresszívvé tud válni.
Viszont mikor kilépünk a sajtó, és a rajongók világából visszaváltozik azzá a gyengéd, édes férfivé, akibe beleszerettem annak idején. Ma egész nap itthon leszünk kettesben, most már vigyáznia kell rám, hiszen már kevesebb, mint egy hónap van a gyermekünk érkezéséig. Ő és egyre izgatottabban várja a gyermekünk érkezését, és a véleménye szerint nagyon édes a hasam. Én már nem így vélekedek a dologról, elég nehéz ekkora "terhet" cipelni, bár egy szavam se lehetne, Zayn mindenben segít. A különböző negatív tünetek azonban eltörpülnek, a csodálatos érzés mellett, amit a hasamban növekvő teremtmény okoz...

- Baby, nem jössz be? - kérdezte Zayn, majd megvillantotta szívdöglesztő mosolyát.

Róla még nem is esett annyi szó, mint szerettem volna. Januárban megünnepeltük a 24. születésnapját. Igen egy évet öregedett, de biztos, hogy 10-szer vonzóbb is lett, mint tavaly, bár nem is tudom ez, hogyan lehetséges. A haját kicsit jobban felvágatta oldalt, de még mindig nagyon jól áll neki ez a stílus. Nem igazán díjazta, mikor a frissen nyírt hajába túrtam, de a vigyorából levéve, nem is volt annyira ellenére a dolog. Imádom mikor reggel egy szál boxerben, kócos hajjal közlekedik, és én csak iszom a látványt. Mikor észreveszi, hogy mosolyogva figyelem, akkor gonosz vigyorra húzza azokat a tökéletes ajkait, majd visszajön mellém egy kis időre.

- Ha nagyon szeretnéd. - válaszoltam kedvesen vőlegényem kérdésére, amint feleszméltem a gondolataimból.
- Ha tudnád mennyire... Na! Gyereee!
- Rendben. - adtam be a derekam.

Óvatosan bemásztam a medencébe, egyenesen Zayn karjai közé. Egy édes csókot lehelt ajkaimra, majd magához vont...
Nagyjából így telt el a délután, bár egyre többször fájt a hasam, ami először megrémített, de aztán Zayn elkergette minden félelmem. Annyira figyelmes velem a nap 24 órájában, hogy az már szinte hihetetlen. Estére nem terveztünk semmit, csak élvezni akartuk a nyarat, ami idén különlegesen melegnek bizonyult. A nyugágyon ültünk és a lemenő napot figyeltük. Zayn egy édes puszit nyomott a nyakamra, mire elmosolyodtam.
Óvatosan eldöntött a puha párnákra, és feltűrte a hasamat eltakaró pamutot. Óvatosan végigsimított a felfedett területen, majd a kezét pihentette rajta. Erős mozgás volt érezhető a pocakomban.

- Vajon mikor akar megszületni? - kérdezte nevetve Zayn, majd az ajkaimhoz hajolt. - Szeretlek.
- Azt nem tudhatom, viszont abban biztos vagyok, hogy szeretlek.
- Hát abban én is az vagyok. Meg abban is, hogy kisfiú lesz.
- Hagyd már abba! Biztos, hogy kislány lesz!

Nevetve nyomtam egy puszit arcára, de hirtelen erős szorítást éreztem a hasam aljánál. Zayn azonnal felpattant, és felsegített. Idegesen kaptam a hasamhoz, combomon meleg folyadék folyt végig. Szúró fájdalmak jelentkeztek. Akaratlanul is egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, mire Zayn ijedten kapott a karjaiba. Kisietett velem a garázsba, és óvatosan az autó első ülésre helyezett. Bepattant mellém, és feszülten kapkodott, hogy minél előbb a kórházba érjünk...

Amikor beértünk a vörös kereszt emblémával ellátott épületbe, rögtön egy szobába helyeztek el, ahol Lora elvégzett néhány vizsgálatot. Zayn pár perccel később sétált be a kórterembe, és az ágyam mellett lévő széken foglalt helyet. Apró kezemet az övébe fogta, és egy puszit nyomott izzadságcseppes homlokomra.

- Minden a te hibád Malik! - mosolyogtam fáradtan, de egy erős fájás megtörte az eddigi arckifejezésemet.
- Még, hogy az enyém? Gonosz vagy te nőszemély.
- Kellett Neked megkérdezni, hogy mikor akar megszületni!?
- Igen muszáj volt. Már annyira várom.
- Túl jó leszel apának. - halvány mosolyt  varázsoltam arcomra.
- Ne hazudj ekkorát! Izgulok, de majd meglátjuk mi lesz. Szeretnéd, hogy bent legyek?
- Nem akarom, hogy lásd a szenvedésem.
- Pedig én szerettem volna...- jelent meg arcán egy kisfiús mosoly.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Akkor fogd a kezem. Elvégre a tied is a gyerek.

Csak egy keserű nevetésre futotta, mert a fájások egyre erősödtek a hasam alján. Pillanatokon belül a szülőszobában találtam magam, és megkezdődött a "fájdalmas csoda"...

***

A szülés komplikáció mentes volt, bár elég sokat szenvedtem. Csak pár pillanatra láthattam a kislányunkat, mert elvitték különböző vizsgálatokra. Igen, a kislányunkat, jól olvassátok. Nagyon boldog vagyok, habár eddig sem az számított, hogy milyen nemű lesz a gyermekünk, csak az, hogy egészséges legyen. Bár azért örülök egy kicsit, hogy nekem lett igazam. Több, mint fél órával később ismét a szobámba toltak, ahová fáradtan és "kissé" meggyötörve érkeztem. Nemsokára Zayn lépett be egy orvos kíséretében. Halvány mosollyal néztem, ahogy Zayn a karjában tartja a kislányunkat. Édesen mutatott a kezében a bepólyált baba. Lassan elindult felém és a kezembe adta a gyermeket. Szó nélkül mellém ült újra, és végigsimított arcomon. Én csak csodáltam a tökéletes kisbabát, arcának minden szegletét. A szeme egyenlőre kék, mint minden újszülöttnek, majd csak később derül ki milyen lesz az igazi színe. Édesen pihegett a karomban, senki nem létezett abban a pillanatban rajtunk kívül. Vőlegényem édes csókban részesített, és kissé fátyolos tekintettel figyelte a karomban pihenő új életet. Aki összeköt minket, és akit már most nagyon szeretünk. Igaz nagyon sokat szenvedtem, hogy most a kezemből csodálhassuk, de azt kell mondanom megérte. Minden egyes szenvedéssel eltöltött óra és perc megérte.

Megérte azt hallani, ahogy felsírt, azt figyelni, hogy itt pihen a karjaimban. Vagy azt az édes mosolyt, amivel Zayn figyeli. Azt hiszem egy gyermek tényleg az élet csodája, főleg, ha szerelemből születik...

Sziasztok! 

Most nem írnék sokat, nagyon köszönöm azt a sok-sok kommentet, amivel megjutalmaztatok. Remélem tetszett a rész! El sem hiszem, hogy ez már a III. évad! :') Nagyon örülnék néhány véleménynek! Puszilok mindenkit, igyekszem a következővel :)

B.

xx