II. 18*

Sziasztok Manók! :))

Remélem tetszik a rész! Hosszú lett, és nagyon sokat szenvedtem vele, egész nap ezt írtam, ezért KOMIZNI, KOMMENTEKET SZERETNÉK LÁTNI!!!! :D

Pussz:* Becca
xx

Zayn rezzenéstelen arccal bámult a szemembe. Ez volt a legrosszabb reakció, amit ez a mondat kiválthatott belőle. A levegő megfagyott körülöttünk, teljes csend volt. Nem akarta elhinni az előbbi mondatom, de azt hiszem én sem. Nem hiszem, hogy képes lennék felnevelni ennyi idősen egy gyereket. De nem is ez a fő ok. Egyáltalán nem akarom keresztbe törni Zayn karrierjét.

Sajnos az élet nem olyan egyszerű, mint amilyen lehetne. Sokszor a rossz utat választjuk, vagy helytelen döntést hozunk, aminek mindig meglesz a következménye...

Arcvonásait rendezve, idegesen lépett ki az előszobába. Kabátját magára kapta és nagy csattanással vágta be maga után az ajtót, ezzel engem kétségek között hagyva. Csak remélni tudtam, hogy semmi hülyeséget nem csinál.

A kanapéról lassan felálltam, és az emelet felé vettem az irányt.A szobánkba beérve rögtön az ágyra rogytam, és fejemet a párnák közé fúrtam. A könnycseppek utat törtek maguknak, ezzel benedvesítve arcomat, és a párnákat is. Perceken vagy talán órákon keresztül csak sírtam, ami teljesen kivette az erőmet. Erőtlenül ültem fel, de rögtön vissza is zuhantam az ágyra. 

Kinéztem az ablakon. Az időjárás  teljesen tükrözte a hangulatom. Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. Elgondolkoztam. Mi lenne, ha bekövetkezne, amitől félek? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Nem sokára légzésem kicsit egyenletesebb lett, de szemeimre mázsás súly nehezedett, és a rossz álmok világában találtam magam.

Azonnal kipattantak a szemeim, mikor lentről csörömpölés hallatszott. A telefonom a kezembe vettem, és rápillantottam az időre. Hajnali 2...

Félve lépdeltem a lépcsőn, és a telefonommal világítottam meg magam előtt az utat. Meztelen talpam éles darabkák áldozata lett. Miután sikeresen átküzdöttem magam a szilánkokon szitkozódva léptem be a nappaliba, mert egyre jobban a talpamba fúródott az üveg. 

Hirtelen nagyot ugrottam és sikítottam, mikor a telefon fényében megpillantottam Zaynt. A pulcsiának alkohol, és női parfüm illata volt. Abban a percben úgy éreztem a szívem megint eltörik, és újra következnek a szomorú napjaim. De erőt vettem magamon, és elhatároztam ez nem történhet meg újra. 

Zayn nyöszörögni kezdett, majd lassan felült a fehér bútordarabon. 

Tekintetét enyémbe fúrta, majd egy sóhaj kíséretében maga mellé húzott. Felkapcsolta a villanyt, ami gyengén bevilágította a szobát.

- Kivel voltál?- törtem meg a csendet.

- Senkivel.

- Akkor miért van női parfüm illatod?

- Honnan tudjam én azt?- válaszolta flegmán.

Ekkor eltört bennem valami. Lehet, hogy a feszültség akart kitörni belőlem, vagy csak egyszerűen mérges voltam Zaynre.

Óvatosan mögé léptem, és nyakát leptem el nedves csókokkal. Észrevehetően gyorsabban vette a levegőt.


- Megcsaltál?- suttogtam.
- Nem. Nem lennék rá képes.
- Biztos vagy a válaszodban?
- Igen.
- Tudatom veled, ha megcsalsz véged. Bárkivel leszel a csókjaim bélyegként itt maradnak a nyakadon.
- Mondom, hogy nem tenném meg.

Diadalittas mosollyal néztem szemébe újra, majd barátom mellé ültem vissza.

- Miért nem szetted a tablettákat?- kérdezte elcsukló hangon.

- Zayn ezt nem most kellene megbeszélni. Részeg vagy.

- Nem vagyok. Csak egy pohár whiskey-t ittam. De ne tereld a témát, válaszolj!

- Én szedtem rendesen, nem vagyok hibás. És még nem is biztos semmi.- rivalltam rá.

- A kabátzsebemben van egy zacskó. Vedd ki.

Lassan, káromkodva lépdeltem el a fogasig, és kivettem a bőrdzseki zsebéből a zacskót. A benne lévő dobozban nem volt más, mint egy terhességi teszt. Hirtelen rettegés fogott el. Egyáltalán nem akartam tudni az eredményt, nem akartam szembesülni a tényekkel, amik már eddig is szinte teljesen egyértelműek voltak számomra.

Zayn lassan mögém osont, legalábbis meztelen talpa "cuppogásából" ezt vettem le. Gyengéden átölelt hátulról, ajkai nyakhajlatommal játszottak. Ugyan azt akarja elérni, mint én az előbb?

- Csináld meg a tesztet.- suttogta a nyakamba.
- Felmegyek a fürdőbe.
- Rendben.- fújta ki a levegőt idegesen.

A fürdőbe felérve eltávolítottam a talpamból a kis szilánkokat, és lefertőtlenítettem a sérült területet. Idegesen bontottam ki a tesztet. Az utasítások elolvasása után elvégeztem a tenni valókat, és tűkön ülve vártam az eredményt. A kezemet tördeltem, és a telefonomat nézegettem, de az idő nem akart olyan mértékben telni, ahogy én azt vártam.

- Tudsz már valamit?- kopogott Zayn az ajtón.
- Nem.- suttogtam.

Barátom bejött a fürdőbe, és leült mellém a padlóra. Egy halvány mosollyal fürkészte arcomat. Eltűrte a szemembe lógó tincseket, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Mit csinálunk, ha tényleg terhes vagyok?- hajtottam le fejemet.
- Akkor lesz egy gyerekünk.- mondta határozottan, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Tényleg nem haragszol?
- Az én hibám is. Te szedted a tablettát, csak éppen nem volt szerencsénk...
- Hát igen...én beletartozom abba az 1%-ba..
- Milyen 1%-ba?- ráncolta homlokát Zayn.
- Tudod a fogamzásgátló a megakadályozza a terhességet az esetek 99%-ában...
- Értem...Me-megnézed?
- I-igen, már letelt az idő..

Csukott szemmel fogtam meg a leginkább lázmérőhöz hasonlító tárgyat. De most teljesen másról volt szó...nem holmi lázról, hanem egy új életről.
Lepillantottam a kezemben lévő tárgyra, és elsápadtam. A teszt pozitív lett...Nagyjából kilenc hónap múlva egy kisbabának fogok életet adni.
Hitetlenkedve néztem le újra a tesztre, de újra és újra azzal a  ténnyel kellett szembesülnöm, hogy Zayn és az én gyermekemet hordom a szívem alatt.


Ha most megkérdezné valaki, hogy mi lesz ezután, nem tudnék rá választ adni. Jelenleg semmiben sem vagyok biztos, csak abban, hogy Zayn nem fog kicsattanni az örömtől.
A tesztet a polcra helyeztem, és a csap fölé hajoltam. A hideg víz nagyon jól esett szinte forró arcomnak. Abban a percben úgy éreztem, hogy egyszerre haltam meg és születtem újjá...

- M-mi az...az eredmény?- motyogta Zayn.
- Gyerekünk lesz.- suttogtam erőtlenül.
- Félek.
- Mitől?
- Én nem tudom, hogyan kell jó szülőnek lenni. 5 éves korom óta a barátaimmal élek. Sosem szerettek.

Abban a pillanatban lefagytam. Teljesen lesokkolódtam. Talán egy értelmes mondat sem tudta volna elhagyni  a számat. Ilyen rossz gyerekkora volt? Ennyire kegyetlen volt vele a sors?
Ekkor rájöttem nem is ismerem még igazán a múltját. Csak a jelenét. Mert ebben élek én is. Félelmetes lehetett az az időszak számára. Minden ember életében meghatározó korszak a gyerekkor. Az enyém sem volt fényes, de az övé katasztrofálisnak nevezhető. Nem értem, hogy egy ilyen szeretetreméltó gyermeket, hogy dobhattak el maguktól a szülei.

- Én sem tudom, hogy kell jó szülőnek lenni, de majd együtt megtapasztaljuk rendben? Kérlek ne aggódj. Csodálatos apa leszel. Hallod Zayn? Szeretlek. Nem volt egyszerű az eddigi életünk sem, de ezután is lesz valahogy. A karriered felfelé ível. És, nemsokára lesz családod is, ha akarod...
- Persze, hogy akarom. Tudod nagyon jól, hogy mennyire vágyom egy gyerekre. De annyi kétségem van.
- Ne kételkedj magadban. Most viszont menjünk aludni, mert Brendan (edző) nem lesz veled elnéző holnap.
- Azt hiszem igazad van. Ne haragudj, ha bunkó voltam veled, csak nem éppen egyszerű feldolgozni, ha az embernek gyereke lesz. De tudnod kell, hogy nekem mindig te leszel a leggyönyörűbb, mert tökéletes vagy számomra.- suttogta ajkaimnak, majd egy édes csókban részesített...