II. 9*

Ha elfogadnám az ajánlatot, hogy a Liverpoolhoz szerződjek, akkor sokkal kevesebbszer láthatnám ezt a csodálatos lányt. Most akkor választanom kellene?
Szerelem vagy karrier?

Újra a lelátóra néztem, ahol megpillantottam Beccát. Lizyvel társalgott, majd megölelte őt. Örülök, hogy ennyire jó barátok lettek. Legalább ő támaszt nyújt neki, mikor én nem vagyok mellette.

A pillanatnyi döntésem még mindig rossznak bizonyul. Elfogadtam az ajánlatot. A Liverpoolban fogok focizni ezentúl. Mi lesz az életemmel ezután?
Még soha nem tettem fel ezt a kérdést magamnak. Fél évvel ezelőtt egy érzéketlen szoknyavadásznak tekintett mindenki. Aztán megjelent az őrangyalom, Rebecca képében. Biztos vagyok benne, hogy ő egy angyal, csak...csak még ő sem tud róla. Felforgatta az életem, az érzéseim, a gondolataim, az életstílusom. Egyszóval mindent megváltoztatott. Egyáltalán nem bánom, sőt egyenesen örülök neki, hogy így történt.
Egy pillanatra eltűnődtem, majd a kezemet nyújtottam az öltönyös férfinak.

- Elfogadom az ajánlatot. Nagyon megtisztelő. Köszönöm.
- Nincs mit Uram. Személy szerint én is örülök, hogy egy ilyen jó játékos fogja gazdagítani a csapatot.
Uram? Nem vagyok én még olyan öreg! Vagy 23 év már annak számít?

Elköszöntem a csapattól, és a 2 lány felé vettem az irányt. Illetve vettem volna, ha Anne nem jelenik meg megint!

~ Rebecca:

Zayn felénk indult meg, ezzel egy hatalmas mosolyt varázsolva arcomra. Hihetetlenül jó volt újra látni őt. Mielőtt ide érhetett volna az útját állta a hosszú barna hajú lány, mire az arcomra fagyott a mosoly. Szorosan magához húzta Zaynt, és lesmárolta. Igen, jól olvastátok megcsókolta minden gátlás nélkül!

Azt hittem ott helyben meghalok. Hihetetlen fájdalmat éreztem újból. Meleg csíkok folytak le az arcomon, amit hirtelen letöröltem. Erőt vettem magam, és elhatároztam: nem mutatom gyengének magam. Odaléptem Zayn mellé, aki már az első pillanatban eltolta a lányt.

- Mióta vagytok együtt?- kérdeztem műmosolyt öltve arcomra.
- Nem vagyunk együtt, és ezt te is tudod! Kérlek Rebecca beszéljünk! Én nem akarom...
- Mit nem akarsz, vagy éppen mit akarsz? Döntsd el!
- Jó kérdés, de nem itt szeretnék rá választ adni.
- Mégis mikor?
- Gyere velem.- húzott maga mellé, mire kérdőn pillantottam Lizyre. Aprót bólintott fejével.
- Rendben.- egyeztem bele halkan.

A nővérem kísérteties hasonmása csalódott fejjel meredt rám, majd Zaynre pillantott. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a levegőben. Zayn kezét óvatosan az enyémbe csúsztatta és elhúzott a 2 lány "köréből".  Beültük a fekete autóba, és kihajtottunk a forgalomba.

Gondolkoztam többek között Leyláról és Zaynről is...
Még nem is említettem, hogy Leyla egy ösztöndíjat nyert, így másfél éves képzésre ment Amerikába. Nehezen engedtem el, hiszen az utóbbi időben nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Szerencsére egy kiadós beszélgetés alkalmával elsimítottuk az esetleges nézeteltéréseinket. Eléggé hiányzik, de szinte minden nap beszélünk.
Zayn. Ez az egyetlen szó már fogalommá nőtte magát számomra. Egy olyan fogalommá, amit nem lehet megfogalmazni vagy csak egyszerűen elmagyarázni. Ő maga a sötét múlt, a bonyolult jelen és a kifürkészhetetlen jövő.
Lassacskán mindenről ő jut eszembe. Egyszerűen szükségem van rá...

- Hogy vagy?- törte meg a csendet, miközben rezzenéstelen arccal figyelte az utat.
- Bonyolultan.
- Bonyolultan?
- Igen.

Egy újabb csendben eltöltött perc után, egy nem várt kérdéssel hozakodott elő.

- Szeretsz?
Nem válaszoltam. Persze, hogy szeretlek....
- Szóval nem.- sóhajtott.
- Állj meg.- mondtam halkan.
- Mi?
- Állj meg.- mondtam újra hangosabban.
- Kérlek Becca, ne menj el.
- Nem megyek. Csak állj meg.

Teljesítette a kérésemet. Lekanyarodott egy erdős részre. Elfordította a slusszkulcsot, és érdeklődve fordult felém. Egy ügyes mozdulttal az ölébe ültem, és ajkaimat az övére nyomtam. Kezeit derekamra csúsztatta, és nyelve utat tört a számba. Hajába túrtam, amire egy apró nyögéssel reagált. Egy kicsit elhúzódtam tőle, mire homlokát az enyémnek döntötte.
- Ez a válaszom a kérdésedre.
- Én mindent sajnálok, tényleg csak a javadat akartam. Olyan sok rossz dolog történt veled, amíg együtt jártunk...
- Nem történt semmi rossz, mert te mindig ott voltál és megmentettél. Zayn értsd meg, hogy akkor teszel rosszat, ha elhagysz. Én le tudnám élni veled az életem...- huhh kimondtam.
- Értem. És...le akarod élni mellettem az életed?- nézett bele a szemembe. Mintha belelátna a lelkembe.
- Igen.- feleltem halkan.
- Akkor most jönnek a jó dolgok?- kacsintott.
- Lehetséges.- kuncogtam.

Elmosolyodott, majd egy újabb csókra húzott. Kezei az igen-igen rövid ruhám alá kalandoztak, mire megremegtem. Végigsimított a hátamon, majd a nyakamat borította be csókjaival, míg én az ölében mocorogtam a kis hely miatt.
- Ha még egyszer megmozdulsz esküszöm itt...
- Értettem Uram.- kuncogtam.
- Már te is?
- Mi én is?
- Uramozol...
- Mi? Nem értelek.- ráncoltam a homlokom.
- Nem így akartam elmondani, de...Liverpoolba igazoltam.

- Büszke vagyok Rád. Tudtam, hogy nagy jövőd van még a fociban.
- Huhh...nem erre számítottam.
- Nem fogok a karriered útjába állni. Csak félek.
- Tudom, értelek. Rebecca én folytatni akarom veled, ha te is úgy akarod, de akkor lenne egy kérdésem...
- Akarom.- simítottam végig mellkasán, majd a füléhez hajoltam.- És akarlak.

Lecsukta szemét, és kezeivel szorosabban tartott.
- Szóval a kérdésem. - nyelt egyet - Mi lenne, ha együtt Liverpoolba költöznénk?

Sziasztok! 

Bocsánat a késésért, de nem volt netem -.- Meg tudnám ölni a UPC-t. Mindegy most itt van a rész. Próbáltam mindent beleadni, és minél izgalmasabbra írni. Ezért most nagyon számítok a véleményetekre. Ha holnapig összegyűlik 6 komi, és 8 pipa lesz hétfőn rész :) 
Most van a suliban a "hajtós" időszak, és javítanom kell, többek között ezért van ilyen ritkán rész. Becsszó nyáron gyakrabban lesz <3 Na nem is regélek többet. Remélem tetszik a fejezet. Komizzatok és pipáljatok!

Pusziii: Becca

LUA <3