II. 10*

Lecsukta szemét, és kezeivel szorosabban tartott.
- Szóval a kérdésem. - nyelt egyet - Mi lenne, ha együtt Liverpoolba költöznénk?

Teljesen lesokkolódtam. Ez aztán a nem várt kérdés! Legszívesebben azonnal rávágtam volna, hogy igen... Valóban jól gondoljátok, most jön az a bizonyos de.

- Zayn...
- Sajnálom. Igazad van, ezt még én sem gondoltam át. Csak nem akarok nélküled sehova sem menni.
- Én se.
- Te vagy az életem.- suttogta, majd puszikkal borította be nyakam.
A fejem kicsit hátra billentettem, és így élveztem a kényeztetést.

- Zayn- néztem a szemébe - elmennék én..de... Ajjh ez olyan nehéz! A francba is! Költözzünk!

Hitetlenkedve nézett rám, majd szorosan átölelt. Én is szinte alig akartam elhinni.
A döntésem végleges? Lizyvel mi lesz? Mi lesz, ha összeveszünk Zaynnel? Mi lesz velünk? Mi lesz az életemmel? Az életünkkel?
Túl sok kérdés merült fel bennem. Szinte egyikre sem tudom a választ. Tehetetlennek érzem magam és elveszettnek ebben a nagy világban. Egy. Csak egy biztos pontom van, aki nem más, mint Zayn. Aki a világom középpontja. Aki az én tökéletes barátom. A biztonságot nyújtó karok tulajdonosa.

- Ez a kedvenc helyem.- suttogtam szorosan hozzá bújva.
- Mi? Egy szűk autó?- nevetett fel halkan. Ó, hogy imádom ezt a nevetést!
- Nem az öled. Amikor szorosan magadhoz húzol, akkor olyan, mintha semmi bajom nem lenne.

- Ez a te helyed marad örökre. Bár, ha jobban belegondolok, akkor lehet még egy ember aki ide bújhat.
- Kicsoda?- kérdeztem kissé ijedten.
- A kislányunk.
- Kislányunk? A mienk?
- Rebecca, én komolyan gondolok minden egyes dolgot, ami veled kapcsolatos. Azt szeretném, ha egyszer te lennél a feleségem, és a gyermekeim anyja.- mondta halkan, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.

Ismét ledermedtem. Ma már hányadszorra?

- Te ezt tényleg így gondolod?- kérdeztem a nyakába "bújtatva" fejem.
- A komolyabbnál is komolyabban. Becc imádlak! Elvarázsoltál! Csodálatos barátnőm vagy.
- Hihetetlen vagy. Szeretlek te majom!- nevettem el magam, majd egy puszit nyomtam ajkaira, és visszaültem a helyemre.- Újra megpróbáljuk? Ígérd meg, hogy most tényleg nem mész el!
- Ígérem! De...most már tényleg menjünk, mert a majmod nem bír magával.- nevetett, majd elfordította a slusszkulcsot, és a lakásom felé vettük az irányt.

***

- Kérsz valamit enni?- kukucskáltam ki a konyhából a nappaliba.
- Hmmm. Nem is tudom...

A hűtőben néztem valami ehető után, mikor két kar fonódott a derekamra. Nyakamba csókolt, majd édesen a fülembe suttogott.

- Nagyon megkívántam egy konyhatündért. Méghozzá azt, amelyiket a karjaimban tartok.
- Zayn...

Már megint! Nem tudom befejezni a mondatomat, mert megzavar. Jelen esetben az igencsak domborodó ágyéka volt a "zavaró" tényező.

- Mit akartál mondani Szépségem?- suttogta a nyakamba.
- Se-semmit.- dadogtam.
- Helyes. Az evés helyett inkább csináljunk valami hasznosabbat.
- Rendben. Ha te így játszol, akkor én is!- vigyorogtam ördögien, miután végigmutattam a testén, amit csak egy boxer takart.

Egy puszi kíséretében a konyhában hagytam, és a szobámba indultam. Gondosan bezártam az ajtót, és a szekrényem elé álltam. Egy fehér csipkés fehérneműszettet választottam ki és egy vékony köntöst, majd gyorsan lezuhanyoztam, és magamra öltöttem a lenge öltözetet. Kinyitottam az ajtóm, és kidugtam a fejem. Zayn sehol, sötét van és csend. Ugye nem ment el?
Barátom keresésére indultam, de mivel nem kapcsoltam villanyt csak össze vissza botladoztam. A szobámba indultam vissza, mikor "valaki" felkapott és a vállára vett.

- Zayn! Tegyél le!- sikítottam és nevettem egyszerre.
- Miért? Én nagyon is élvezem a helyzetet.- nem láttam az arcát, de tudtam, hogy vigyorog.

Amint beértünk a szobámba, a falnak nyomott és a nyakamat kényeztette csókjaival. Lábamat csipője köré kulcsoltam, mire felnyögött.

- Gyönyörű vagy.
- Fogd be majom!- kuncogtam.
- Mi van? Talán nem tetszik, hogy bókolok? És mi az, hogy majom?
- Túl sok a beszéd!- simítottam végig arcán.
- Hmm. Visszatért a vadócom?
- Lehet.- suttogtam a fülébe.
- Felettébb örülök.- kacsintott.

Óvatosan végigfektetett az ágyon, de nem szakította meg csókunkat. Csípőjére ültem, és lehajoltam arcához.  Mutató ujjammal cirógattam nyaka vonalát, míg ő melltartóm kapcsával ügyködött.
Hirtelen ugrottam fel róla, mikor megszólalt a telefonom. Már vártam, mikor "jelez" megint az az őrült...Tiszta paranoiás vagyok.


Erőtlenül és remegő kezekkel kattintottam a megnyitás gombra.
"Ma túl sok rossz döntést hoztál már. Ez egy újabb hiba lenne...Mi lesz, ha reggel megint elmenekül tőled? :O"

- Elég! Csessze meg! Miért szórakozik velem ez a hülye?- káromkodtam egy sort, mire Zayn értetlen fejével kellett szembesülnöm.
- Mi a baj?- kérdezte aggódva.
Nem tudtam válaszolni, mert újra rezgett a mobilom.
"Csak nem felidegesítettelek? :)"
- Rebecca elmondanád mi folyik itt?- kérdezte Zayn, miközben a homlokát ráncolta. Hűha, nagyon ideges, ha már az egész nevemen szólít.

Mielőtt belekezdhettem volna a mondandómban, érkezett egy újabb üzenet.
"Ha elmered mondani... megölöm...hmm kit is? Lizyt? :D"
- Add ide azt a retkes telefont!- kapta ki a kezemből a fehér készüléket.
- Zayn ne olvasd el kérlek! Nem akarom, hogy bárkit megöljön!

Amint ezt kimondtam erőtlenül a földre rogytam, és a könnyek előtörtek belőlem. Zayn az SMS-eket olvasta, majd mikor végzett szorosan magához ölelt. Hátamat simogatta, és a hajamba puszilt.
- Kiderítem ki az, aki így szórakozik veled Kincsem. Ne aggódj mellettem biztonságban vagy. Most telefonálok egyet utána megyünk aludni.- kelt fel a szőnyegről. mire én elkaptam a karját.
- Ne menj el!- suttogtam.
- Rendben.- mosolyodott el.

Kezébe vette a telefonját, és a kontaktok között keresgélt. A füléhez emelte a fekete készüléket, és egy igencsak érdekes beszélgetést folytatott...

Hali Manóók!

Meglepetés! Remélem örültök a résznek. :) Telóról írtam meg egy csomót belőle, ezért lehet benne helyesírási hiba, amikért elnézést kérek. Nagyon köszönöm a sok komit, büszke vagyok Rátok. Ide is várom a véleményeket. Ha megint sok komi lesz, lehet szó újabb meglepetésről ;)

LUA
Becca
xx