II. 8*

Mindig is imádtam a foci meccseket, de most még jobban vártam, mint eddig bármelyik alkalommal. Régen apával együtt szurkoltunk a város csapatának. Hmm, szép emlék. És szép álom, ami már soha nem fog megvalósulni. 

Miután műmosolyomat "felöltöttem", kiléptem a szobából, és egyenesen a nappali felé tartottam. Lizy egy aranyos szerelésben járkált fel-alá, telefonját a füléhez tartva. Kuncognom kellett a grimaszán. Hamarosan elemelte a fülétől a telefonját, és leült mellém a kanapéra.

- Sokkal jobban nézel ki, mint a kisírt szemeiddel. Piros az arcod. Talán...Zaynre gondoltál?- kacsintgatott.
- Én...nem...- hebegtem. Na jó ebből már nem mászok ki.
Lizy csak elnevette magát, és átölelt.

Valóban Rá gondoltam. A remény új erővel töltötte meg a testemet, és szívemet. A remény arra, hogy újra együtt lehetünk. Eszembe jutottak életem talán legszebb pillanatai. A forró csókok, és az egymással töltött éjszakák. Libabőrös lettem a gondolatokra. Lizy újra nevetésben tört ki, amire már én sem bírtam. Elmosolyodtam.

~ Lizy:

Becca sminkjén végeztem az utolsó simításokat. Azt kívántam bárcsak én is ilyen gyönyörű lehetnék, mint ő. Sajnos soha nem voltam megelégedve az "adottságaimmal", amin az végképp nem segített, hogy megtaláltam Joshnál a színes,  virágos karkötőt. Nem akartam Becca orrára kötni a bizonytalanságomat, hisz neki is kijutott a rosszból az utóbbi időben.

Szomorú arcom láttán rám meresztette tengerkék szemeit, majd szó nélkül felállt a székről, és átölelt. Olyan jó, hogy mindig tudja mi esne nekem a legjobban.Nem is kívánhatnék nála jobb barátnőt...

Végszóra megcsörrent Rebecca telefonja. Végigolvasta az SMS-t, és szinte falfehér arccal elém tolta a fehér Iphone- ját.

"Szia Kislány! Csak nem a meccsre készülődsz a barátocskádhoz? Vagyis csak a volt... Bírom ezt a ruhát, csak nem túl ribancos? ;)"

Ki ez az elmebeteg állat, aki zaklatja? Hogy lehet ilyen tapló valaki?

Barátnőm  idegesen a kabátja után nyúlt, és egyúttal az enyémet is a kezembe nyomta.
Magára húzta a piros bőrdzsekit, és kilépett a ház ajtaján. A hideg levegő egyszerre megcsapott engem is, amint követtem...


~ Zayn:

A meccs előtti utolsó fél óra. Izgulok. Ez egy nagyon fontos mérkőzése lesz a csapatnak.
Az edzős táskámban pakolgattom, mikor a kezembe akadt egy nyaklánc. Az övé. Újra elszorul a torkom. Lehet, hogy furcsa lesz, amit tenni készülök. A nyakamba akasztom a függőt, amin egy kulcs, és egy szív van. Sokkal nyugodtabb vagyok. Már csak a borzasztó hiányérzetet kellene valahogy megszüntetnem...

Gyorsan eltereltem a gondolataimat, és egy labdával a gyakorló pályára vonultam. Végeztem néhány cselt, és kapura rúgást, majd a dekázni kezdtem. A labda a pálya szélére gurult, egy titokzatos alak mellé. Egy pillanatra kihagyott a szívem, azt reméltem Becca lesz az. Csalódnom kellett. Ezek után miért is kellenék neki?
A labdát visszagurította az illető, majd lépteid szaporázva mellém lépett.

Anne? Ez most teljességgel komoly? Itt áll előttem? Ő volt az első nagy szerelmem. Tökéletes 2 hónapot töltöttünk együtt, de csúnya vége lett a kapcsolatunknak. Szakítottam vele, mert egy másik fiúval kavart mialatt jártunk.
Semmi nem érzek már iránta, csak utálatot.
Határozottan megváltozott, kivéve egy dolgot. Az idegesítő önelégült vigyora megmaradt.
Egyre csak közelített az arcom felé, mire én mérgesen eltoltam magamtól.
- Szia Szerelmem!- köszönt csilingelő hangon.
- Cső. Mit akarsz?
- A szerelmünket. Tudom, hogy még mindig szeretsz a lelked mélyén.
- Álmodban.
- Miért vagy ilyen bunkó?- kérdezte megrökönyödve.
- Tudhatnád! De ha nem, hát nem. Menj el, és hagyj békén!

- Rendben Zayn. De...biztosan ezt akarod?- simított végig karomon.
- Igen.- jelentettem ki határozottan. Nincs szükségem másra, csak Rá.
- Ezt még megbánod. És bánni fogja még valaki...- távozott egy diadalittas mosollyal arcán.

Még valaki? Vajon kicsoda?

~ Rebecca:

Összébb húztam magamon a dzsekit, amint egy erősebb fuvallat játszott kusza hajszálaimmal. Fedetlen lábaimon libabőr jelent meg, de ez abban a pillanatban korántsem a zavaró tényezők közé tartozott.

A sorok között megláttam Rachelt és a barna hajú lányt, aki kísértetiesen hasonlított a nővéremre. Anne Dawson, aki 2 éve tűnt el. Természetesen nyomtalanul. Bár sosem volt felhőtlen a kapcsolatom a nővéremmel, hiányzott...

***

A játékosok ide-oda cikáznak a pályán, egymás között passzolgatva a fekete-piros labdát. Mindenkin erőt vesz az izgalom. Lizy idegesen fészkelődik mellettem, mikor meglátja Josht a pályán, csakúgy, mint amikor én megpillantom a fekete hajú félistenem. De szeretnék most beletúrni a hajába, vagy szenvedélyesen megcsókolni őt, feltérképezni arca minden egyes milliméterét. De ez mind csak ábránd, mert ott van mind előtt az a bizonyos idegesítő tényező: Ha megtehetném...

Zayn megindul a labdával, majd lepasszolja Jack-nek. Ő egy ügyes csellel kikerüli az ellenfél egyik védőjét, ezáltal közelebb kerülve a kapuhoz. Egy rövid átadással ismét Zaynnel van a labda, aki mosolyogva pöccinti be a hálóba a játékszert. A drukkerek egyemberként pattannak föl ülőhelyeikről, és vigyorogva fogadják a tényt: Vezetünk!

Az utolsó 5 perc sem telik eseménytelenül. Egy újabb lehetőséget kapnak, hogy még édesebbé tegyék a győzelmet. A 91. perceben az ellenfél hálóőre ismét hibát vét. Így  4-1-gyes győzelemmel zárul a meccs.

Zayn gyönyörű szemeivel végigpásztázta a sorokat, és hamar megtalált engem. Apró félmosolyra húzta rózsaszín ajkait, majd a ledermedt.  Lizy mindezt észrevette, kézen fogott, és a pályalejárathoz "ráncigált. Zayn követte szemeivel minden apró mozdulatom, bár néha tekintete a fenekemre kalandozott..

A csapattársaihoz fordult, akik éppen őt cukkolták. Egy riporter hirtelen elhúzta őt, majd kérdéseket tett fel neki. Mindegyikre nyugodtan válaszolt, de láttam már nagyon türelmetlen. Folyton felém nézett, mintha félne egyik pillanatról a másikra felszívódok. De én soha nem leszek ilyen. Én nem hagynám el, ahogy azt megígértem neki már egyszer.

A mobilom ismét rezegni kezdett. Rejtett szám...
"Szépen mosolyogsz rá? Nem sokat érsz vele. Talán bele kéne törődnöd, hogy már nem szeret. ;)"

Most már elég! Miért zaklat ez a...a valaki?! Zayn felé pillantok, aki éppen 2 öltönyös alakkal társalgott. Nem tudom, hogy miről beszélhettek, de Zaynnek hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

~ Zayn:


- Zayn Malik?- kérdezte egy öltönyös férfi, aki a semmiből termett mellettem.
- Igen. Miben segíthetek?
- Jó estét. A Liverpooltól vagyok itt. Az utóbbi időben kifejezetten jó teljesítményt nyújtott, és a mai meccsel is azt bizonyította, hogy a Liverpooli csapatban lenne a helye.- hadarta el a mondandóját az öltönyös, mire az  állam a földet verdeste. Én a Liverpoolban? Ez valami vicc?
- Nem Uram, nem viccelek.
- Ez hihetetlen! Ez teljesen komoly?
- Igen. Nagyon jó játékosnak találják magát!
- Még mindig nem hiszem el!
- Pedig jobb lesz, ha minél előbb gondolkodik rajta!
- Ez egy nagyon nagy lehetőség, de...
- Ne keresse a kifogásokat. Az hiszem nem minden nap kap egy ilyen lehetőséget az ember.
- Köszönöm.

Nem tudtam mit mondani! Ilyen helyzetben csoda, ha ki tud nyögni az ember egy épkézláb mondatot. Sajnos sok a kétségem, de remélem hamar kitisztulnak a gondolataim, és döntésre jutok. Bár mindenek előtt Rebecca visszaszerzésére akarok koncentrálni. Majdnem helyben dobtam egy hátast. Egyszerűen fenomenálisan nézett ki.
Ha elfogadnám az ajánlatot, hogy a Liverpoolhoz szerződjek, akkor sokkal kevesebbszer láthatnám ezt a csodálatos lányt. Most akkor választanom kellene?
Szerelem vagy karrier?

Sziasztok! 

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de nagyon szoros volt a programom a héten. Nem fűznék sok mindent a fejezethez. A kérdésem annyi lenne: Szerintetek, hogy fog dönteni Zayn?
Szeretném, ha ide is jönne 4-5 komi, és 10 pipa. Gyűlhetnének az olvasóim is :)
Szerintem egész hosszú lett a fejezet, és szívem, lelkem és minden ihletem beleadtam :)))
KOMIZZATOK! <3

U.i: Nagyooon, de nagyooon köszönöööm a 10. 000 megtekintést <3

Puszi: Becca
LUA