II. 6*

Sziasztok!

Egy fejezettel jelentkezem végre :D
Remélem tetszeni fog, függetlenül attól, hogy szomorú. Köszönöm a komikat az előző fejezethez. 2 nem tetszik??? Ezt remélem csak a benne történt eseményekre kaptam...
Legyetek büszkék rám, mert a rész felét telefonon írtam meg, ami nem volt egyszerű dolog. Na nem is koptatnám s ...öhm jelen esetben képernyőmet, jöjjön is a fejezet!! Komizzatok és pipáljatok! A következő rész 4 komment és 8 pipa után jön!

Puszi: Becca
LUA

~Zayn:

Már egy hete annak, hogy elhagytam a csodálatos kék szemű lányt. Utólag visszapillantva borzasztó dolgot tettem. Nem gondoltam végig a tetteim súlyosságát. 

Most éppen Doncasterben vagyok a gyerekkori legjobb barátomnál, Louisnál. Ő segített át az utóbbi időszakon, amiért felettébb hálás vagyok neki. Mindig is a legnagyobb támaszt nyújtotta nekem, és most sem hagyott cserben.

Szomorúan ültem az ablak előtt, és néztem az ablakon csorgó esőcseppeket. Egy hete már folyamatosan esik. Egy hete...mióta elhagytam őt. Minden gondolatom csak körülötte forog, és nem vagyok képes elfeledni a kék íriszeket, amikkel teljesen belopta magát a szívembe. De nem csak ezt szerettem benne. A barátságos mosolyát, a kis kezeit,  a hosszú lábait, az enyhén hullámos haját, vagy éppen a selymes bőrét. Azt a szeretetet, törődést, és szerelmet, amit nélkülöznöm kellett életem legnagyobb baklövése miatt.

Egy könnycsepp csordult ki a szememből, amit azonnal letöröltem. Bánatosan lehajtottam a fejem, és ismét a fejemben cikázó gondolatokba temetkeztem.

- Hé haver! Hogy vagy?- tette kezét vállamra Louis.

- Egyre szarabbul.- morogtam. Őszintén...Mégis, hogy lennék?

- Zayn...ez nem mehet, így tovább! Hülye voltál, de még kijavíthatod a hibádat.

- NEM! Elbasztam érted? Ennél szarabb döntést még életemben nem hoztam. Imádom Beccát, de azt éreztem, hogy mellettem nincs biztonságban. Annyiszor bántották már miattam, és én nem tudtam megvédeni mindig. 

- Értem én haver...de tuti nem így van. Csak félsz, hogy elveszíted. Valóban barom voltál...de nagyon...nagyon...nagyon...

- Elég lesz Lou!- kuncogtam.

- Okés.- kacsintott, majd kiment a konyhába.

Pár perc múlva egy répával a kezében tért vissza.

- Te, hogy tudod megenni azt a borzalmat? Rebecca is imádja...nem értelek titeket!

- Könnyen! Ja...és Rebecca egyre szimpatikusabb. Mesélj róla, és mutass már egy képet!- parancsolt rám Louis.

- Ez nem egyszerű...

- Ne nyavalyogj! Elcseszted, lépj tovább, majd a sors megadja a kérdéseidre a választ.

- Milyen bölcs vagy, Ó nagy Louis! Tisztellek!

- El is várom!

- Szóval...- kezdtem bele a mondandómba, de rögtön meg is akadtam.

- Zayn. Hidd el nekem, hogy ti még együtt lesztek. Szeretitek egymást. Menj vissza Bradfordba, focizz újra, és éld az életed. 

- De nélküle nincs életem. Ahogyan ő mondta egyszer..."Te vagy a másik felem, és ha jól tudom fél emberként nem lehet élni...". A volt a jelenem, és a jövőmet is benne láttam.

- Elhiszem, de...ma elmegyünk bulizni.

- Nekem nincs kedvem.

- Tudom, hogy van! Olyan fullos csajokat ismerek...

- Nem érdekel egyik sem!

- Zayn...megváltoztál.

- Tudom, de ez a változás jó irányú.

- Benőtt a fejed lágya. 

- Lehet.

- Ma akkor is megyünk bulizni! Értve vagyok!

- Jó, rendben!- egyeztem bele a "meghívásba", mire Louis önelégülten a képembe vigyorgott és egy nagyot harapott a répába.

- Helyes...most pedig látni akarom a csajod.

- Sajnos már csak a volt...-suttogtam, mire Lou a kezét ismét a vállamra helyezte.

- Ne szomorkodj. Össze fogtok ti még jönni! 

- Remélem. Itt van egy pár kép róla.- nyújtottam át neki az alma jelzéssel "ellátott" fekete készüléket.

- Úr Isten!- kiáltott fel Louis.

- Mi van?

- Ez a csaj fenomenális! Hol szedted fel?

- Hát az elég érdekes történet...

- Van időnk!

- Előbb nézd meg a többi képet.

- Rendben.

 

- Nagyon jó csaj az biztos. Ugye nem bánod, ha bepróbálkozok nála?- kérdezte Lou teljesen komoly hangnemben.

- Tudod mikor! Akkor élnél utoljára! Ő az enyém, és az enyém is marad!- rivalltam rá azonnal.

- Oké...oké!- nevetett.

- Ezen mi a vicces?

- Annyira szereted...és mindenkitől félted. Amúgy az arckifejezéseden nevettem. De...mesélj még róla!

- Tökéletes és gyönyörű. Imádom mikor...

***

Immáron újra Bradford poros városában vagyok. A szívem ólomsúlyú, és a rossz érzések újra megszálltak, amint a házam elé értem. 

Becca kulcsa a szokásos helyén volt. Kivettem a kulcsot a cserépből, és kinyitottam a ház ajtaját. Nem jártam itt már 2 hete. A nappaliban lepakoltam a cuccaim, és körülnéztem a lakásban. 

Az utolsó szoba a háló volt. Rettenetesen féltem benyitni, de mégis megettem.

Nem volt senki a szobában. Olyan üres volt, mint a szívem. Hideg, fagyos és üres...