II. 5*

Sziasztok!

Most nem is írnék szinte semmit, a fejezet magáért beszél. Remélem tetszik Nektek. Jó olvasást! Ne felejtsetek el komizni és pipálni! Nagyon fontos nekem a véleményetek! Holnap indulok Angliába, és nem hiszem, hogy lesz fejezet a hét folyamán. Ne haragudjatok, remélem megértitek ;)
Köszöntem a figyelmet, puszi mindenkinek!!! <3
LUA

Becca

Reggel egyedül ébredtem. Az esőcseppek halk kopogását hallgattam, egy ideig, de ezt hamar meguntam. Erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból.
Mosolyogva léptem be a konyhába, ahol azonban egy árva lélek sem tartózkodott. Úgy, ahogy a nappaliban sem. Zayn merre lehet?

FELTÉTLENÜL HALLGASD A ZENÉT!

Visszatértem a hálószobába, ahol az éjjeli szekrényen egy kis cetli nyugodott, rajta szálkás betűkkel nem igazán mosolygásra késztető sorok.

" Drága kicsi Vadócómnak...

Emlékszel? Bocsánatot kértem előre a hibáimért, amiket el fogok követni... Ez lesz életem legnagyobb hibája. Tudom.
Mikor először megláttalak, már akkor tudtam te más vagy. Mindenképpen meg akartalak hódítani. Beléd szerettem az együtt töltött idő során. Egyre jobban és jobban.
Hidd el, amit teszek azt csak is miattad. A te érdekedben. Mellettem veszélyben vagy, és én ezt nem akarom, és nem is akarhatom. Ahhoz túlságosan is szeretlek. Mindenki el akar csábítani mellőlem, de te nem csalsz meg. Ezt is óriásira becsülöm benned, de miattam már késeltek is meg. Neked normális életre van szükséged, egy olyan férfi mellett, aki nem bajt hoz az életedbe.
Sajnálom. Bocsáss meg, de nem tudtam volna elviselni a könnyeid látványát. Ezért van a levél...
Mostantól szabad vagy. Élj boldogan!
Soha nem foglak elfelejteni, a szívemben örökké te leszel az első helyen.

Zayn"

A torkomban óriási méretű gombóc nőtt, és bármekkorákat is nyeltem nem akart eltűnni onnan. Először csak 2 meleg csíkot éreztem arcomon, aztán jött a többi.

Zokogásban törtem ki. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Ezt a belülről mardosó fájdalmat nem bírom ki. Az egyetlen fiú, akiben megbíztam, és tiszta szívből jövő érzelmeket tápláltam iránta. Én naiv. Miért is hittem, hogy jó vagyok hozzá?
Úgy gondolja, hogy ezzel nekem jót tesz? Hát nagyon nem!
Még mindig zokogtam. Úgy éreztem nem vagyok tovább képes élni.
Mi történt az ígéretével? Tegnap ígérte meg, hogy soha nem hagy el! Soha!

ZENE~ HALLGASD!

- Neee! Ezt neeem!- ordítottam.
Mindenféle szörnyű gondolat megfordult a fejemben, de egy kivételével mindet elvetettem. A levelet a táskám mélyére süllyesztettem, és egy elviselhető külsőt öltöttem magamra. A könnyeimet letöröltem az arcomról, és kiléptem a házból. Talán örökre itt hagyom, pedig megkedveltem ezt a házat. Barátságos, és otthonos. De vele együtt itt hagytam a szívem is. Az már az övé.

Leyla nincs itthon, hála Istennek.- első megállapításom, amint belépek az "eredeti" otthonom ajtaján. Lehajítottam a táskáimat a földre, és felsiettem a szobámba. Magamra zártam az ajtót.
Újra előtörtek a könnyeim, és csak a szép pillanatainkra próbáltam visszagondolni. Nehezen ment. Minél előbb el kell fogadnom. VÉGE.

Kit is szeretünk igazán? Azt akiben az álmunk és a valóságunk is egybe esik. Ő pont ilyen...

Nekünk nem lenne jövőnk együtt? Miért ilyen kemény a sors?
Szeret. Dehogy...Vagy mégis? Már megint hamis ábrándokat kergetek.
Szomorúan bólintok a fejemmel, majd a fürdőszobába igyekeztem. Lehet, hogy olyat készülök tenni, ami nem a legjobb ötlet, de talán segít...

A fürdőszobai szekrényben kutatok, egy bizonyos tárgy után. Meg is van, és elég éles. A kád szélére ülök, és a borotvapengével "szemezek". Megtegyem? Meg. De előtte felhívom Lizy-t.

- Szia Becca! Mi újság?- szól bele vidáman a telefonba a legjobb barátnőm.

- Szia. Át tudnál jönni?- próbáltam normálisabb hangot

- Persze...De jól vagy?

- Igen.

- Megyek is.

A kezembe vettem a pengét, és a csuklómhoz szorítottam. Megejtettem az elő kisebb vágást. meglepő módon nem is annyira fájt, mint gondoltam. A vér lassan folyott le a tenyerembe, onnan pedig a barackszínű csempére. Egy újabb vágást ejtettem, majd egy újabbat. 

- Becca, itt vagy?- kopogott barátnőm.

- Lizy...- halkan suttogtam a nevét.

- Mit csinálsz? Minden rendben?

- Nem! Semmi sincs rendben! És éppen próbálok meghalni.- kiáltottam.

- Úr Isten! Becca, most azonnal engedj be! 

- Ne..

- De!- válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Lassan az ajtó elé csúsztam, és elfordítottam a kulcsot az ajtóban, szabad bejárást adva neki.

- Te...te meg mit csináltál?- szörnyedt el Lizy.

- Elhagyott...érted? Elhagyott.- zokogtam újból.

- Mesélj el mindent.- térdelt le mellém.

Kivette a kezemből a pengét, és kidobta a kukába. Kivett a szekrényből fertőtlenítőszert, és némi gézt, majd mellém ült. Szó nélkül lefertőtlenítette a csuklómat, majd átkötötte a fehér anyaggal.

- Kezd.

- Tegnap este Zayn lakásán voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Reggel egyedül ébredtem, és csak egy levelet találtam, amiben szakít velem.- miután elmondtam újra rám tört a szívszorító érzés.

- Meg van a levél?

- A táskámban.- mondtam, mire a mellettem ülő lány felpattant, és pillanatokkal később már a levelet szorongatta kezeiben.

~Lizy:

 Drága kicsi Vadócómnak...- kezdtem bele a levél olvasásába. Kétségtelen ő írta, megismerem a szálkás betűit.
Majdnem megszakadt a szívem ezért a lányért, aki itt mellettem halkan szipogott. Ránéztem a kezére. Néhány vágás kilátszott a kötés alól. Remélem hamar rendbe jön, de úgy érzem nekem kell a legnagyobb támaszt nyújtanom neki.
Nem tudom elképzelni, hogy volt képes Zayn ilyet tenni. Soha nem tett ilyet, főleg nem egy olyan lánnyal, akibe fülig szerelmes. Vajon miért tette? Mi volt az oka arra, hogy elhagyja Becca-t? Ezt minél előbb ki kell derítenem!