19*

Hellooo Guys!!! :$

Elég megrázó dolgok lesznek a fejezetben! Előre szólok! Remélem így is tetszik, mivel az élet sem egy mesés játék. A komikat nagyon szépen köszönöm (az előző részhez), hihetetlenül jól estek! *.*
Nem is koptatnám feleslegesen a billentyűzetet...jó olvasást, és ide is komizzatok bátran! :)

Rebecca
xx

Gyorsan felálltam és az ajtóhoz léptem, hogy megnézzem ki az. Nagyon megijedtem az ajtóban álló személy láttán...

- Hali Becca! Órád van?- kérdezte egy csábos mosollyal az arcán.
- Te meg mit keresel itt?
- Téged!
- Szállj le rólam Denny! Kérlek! Éleemben először teljesen boldog vagyok, ne tedd tönkre az életem.
- Miért? Tökéletes? Azt nem hiszem. De talán nem tetszik, hogy egyszerre 2 pasi szédít?
- Először is Zaynnel együtt vagyunk, és ő nem szédít. Másodszor pedig, Neked csak a szexre lennék jó. Kopj le, és hagyj békén!
- Nem hagyok annyiban semmit. Tudod miért? Mert szeretlek.- nézett rám komolyan, így én is megijedtem.
- Te tényleg...
- Igen.- suttogta azt a választ, amit nem akartam hallani. Arca rohamosan közeledett felém, ajkai súrolták enyéimet, és akármennyire tiltakoztam, nem volt elég. Sokkal erősebb volt, mint én. Mivel kezeimet is a falhoz nyomta, így csak egy megoldás maradt. Arcomat elfordítottam, de ez sem vált be.
Betolt a táncterem melletti terembe, és gondosan bezárta az ajtót. Most, hogyan szabaduljak ki?

- Engedj el!- suttogtam könnyeimmel küszködve.
- Mi lesz ha nem?- nyomott be egy terembe.
- Hogy mi?- kérdeztem halkan, majd teljes erőmből gyomorszájon rúgtam.- Ez lesz!
- Te meg mertél ütni?- kérdezte nyöszörögve, és kissé összegörnyedve.
- Ez nem ütés volt, hanem rúgás. Most pedig engedj el!
- Ezt megbánod. Még pedig most!- lökött a falnak, majd kezét a torkomra kulcsolta. Alig kaptam levegőt, mivel folyamatosan erősített a szorításán. Hirtelen elengedett, majd egy óriási pofont adott. Elővett a farzsebéből egy kést, és lelökött a földre.
- Hagyj békén! Miért kell bántanod? Mit ártottam én Neked?- kérdeztem már majdnem sírva.
- Hogy mit ártottál? Zaynt boldoggá teszed, és ezt nem engedhetem.- mondta, majd felhúzta a pólóm. Egy betűt karcolt a csípőcsontomhoz. Majd mélyebb vágásokat is ejtett. Éreztem, ahogyan kibuggyan a vér a mélyebb vágásokból, egyre gyengítve engem.

- Még egy esélyed van. Vagy szakítasz Zaynnel, és velem leszel, vagy tönkre teszlek téged és őt is.- szavai lesújtottak. Megjelentek a könnyek szememben, és végigfolytak az arcomon. Lecsuktam szemhéjaim, amelyek ebben a percben ólom súlyúak voltak. Csak az ő képe lebegett előttem. Bárcsak egy álom lenne mindez. Sajnos hamar elfelejthettem eme gondolatot, mert újra megszólalt a csendben rekedtesnek hangzó hang.

- Válaszod?- kérdezte halkan.
- Szeretem őt. Velem tegyél azt, amit akarsz, de őt ne bántsd! Könyörgöm!
Már szabályosan zokogtam, és csak nehézkesen kapkodtam a levegőt. Körülöttem már kisebb vértócsa alakult ki, amely első pillantásra ijesztő volt. Nem attól féltem, hogy esetleg meghalok. Őt féltettem, azt akit szeretek...
Ekkor kopogást hallottunk az ajtón. Reméltem, hogy valaki megment. Lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt, mivel Denny mindenre figyelt. Egyre hangosabb lett a dörömbölés, majd egy időre megszűnt. Néhány perc múlva kulcscsörgésre figyeltem fel, és megjelent az ajtóban a portás.

Denny eltakarta az idősebb úr szemét, és kilökte az ajtón. Azonban nem számított arra, hogy más is van kint a terem előtt.

- Hol van Becca?- hallottam meg Zayn hangját.
- Zaaayn!- kiáltottam annyira hangosan, amennyire csak tudtam.
- Becca? Te mocskos féreg! Hogy merészelted bántani a barátnőm?- idegesen mellém rohant Zayn, majd nekiment Dennynek.
- Zayn kérlek! Hívd a menőket inkább!- suttogtam.
- Azonnal! De ezt nem hagyom annyiban!

Denny orrából már folyt a vér, és a falnál összeroskadt. Zayn dühös tekintetével ölni is tudott volna, de ezt inkább cselekedeteivel bizonyította.
- Zayn!- ordítottam el magam, mire rám kapa tekintetét. A másodperc töredéke alatt odarohant hozzám, és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Hívom a mentőket.- mondta, és már tárcsázta is a számot.

A fontosabb adatokat elmondta, majd miután letette a telefont, aggódva nézett rám.

- Vonzom a bajt, ami Neked nem jó. Zayn biztos, hogy én...?
- Biztos, hogy te. Te vagy az egyetlen, akiben megbízok, és akit szeretek. Teljes szívemből. Ne aggódj! Inkább tartogasd az erődet, mert sok vért vesztettél.- mondta idegesen.
- Zayn menj el!- suttogtam.
- Mi? Miért?
- Megverted Den-t. Ezért le is csukhatnak!
- Nem érdekel itt maradok veled.
- Ne, nem akarom, hogy bajod essen!
- Nem érdekel! Te vagy a legfontosabb most! Tarts ki!- mondta, majd egy puszit nyomott homlokomra, és összekulcsolta kezeinket.

Minden várakozással eltöltött perc egy órának tűnt. Éreztem, hogy egyre csak fogy az erőm....

- Hol van már az a rohadt mentő?- suttogta Zayn.
- Zayn. Ha esetleg nem érnek ide időben, akkor tudd, hogy mindig szeretni foglak. Onnan fentről mindig vigyázni fogok rád...- mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
- Nem! Nem hagysz itt! Hallod szerelmem?- kérdezte elkeseredve, egy könnycseppel szeme sarkában.
- Jó napot! Kérem uram menjen ki!- mondta a mentős, majd hozzám sietett. Megnézte a sebek súlyosságát, majd egy hordágyra fektetett. Denny-t egy másik mentős látta el. Az épületből kiérvén betettek a mentőautóba.

***

- Miss. Dawson. A sebet összevarrtuk. Szerencsére semmilyen létfontosságú szerve nem sérült. Ma este még biztosan megfigyelés alatt tartjuk. Eltudja valaki hozni a szükséges dolgait?- kérdezte 1000 wattos mosolyával a fiatal doktor.
- Azt hiszem igen. Van egy olyan érzésem, hogy a kórterem előtt áll az a valaki. Doktor...- mosolyodtam el halványan.
- Hívj csak Nick-nek. Behívjam?- kérdezte még mindig széles vigyorral.
- Igen. Köszönöm.

Zayn szinte betört a kórterembe, és azonnal "rátapadt" ajkaimra.

- Annyira aggódtam érted!- mondta halkan, miközben mutatóujjával végigsimított arccsontom vonalán.
- Megint megmentettél. Lehet, hogy meghaltam volna, ha te nem jössz.
- De jöttem, és most itt vagy. Ez a lényeg!
- Köszönöm, hogy itt vagy.- mosolyodtam el halványan.
- Mindig itt leszek Neked...