7*

Föld hívja az olvasóimat...vagyis én, de nem ez lenne a lényeg. :$

Sok-sok szeretettel hoztam egy újabb fejezetet, mert igazán megérdemlitek... Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien kommenteltek, illetve túl vagyunk a 2000 oldalmegjelenítésen... Nagyon köszönöm *.*
Ide is várnék néhány komit, remélem tetszeni fog a rész, mert nagyon sokat dolgoztam vele! :D

Rebecca
xx

De ekkor megzavartak minket...

- Kisasszony!
- Oh, Katy! De régen láttalak!- öleltem át a házvezető nőt.
- Én is Önt, kisasszony!
- Jajj, hagyd már abba! Megbeszéltük! Rebecca vagyok! Nincs több kisasszonyozás!
- Rendben Kis...illetve Becca! Azt akartam mondani, hogy az apukád lent vár Titeket.
- Megyünk.- mondtam, majd egy félénk lépést tettem Zayn felé.- Sajnálom...ígérem befejezzük ezt a beszélgetést.- mondam, majd egy újabb lépést tettem felé.
Ő óvatosan állam alá nyúlt, ezzel arra kényszerítve, hogy boldogságtól csillogó barna szemébe nézzek.
- Félsz tőlem?- kérdezte, miközben szemembe nézett.
- Ne..nem.- mondtam halkan és bizonytalanul.
- Még mindig félsz. De én...azt hiszem sze...
- Rebecca! Gyere már! Miért kell rád várni mindig?- dörömbölt apa az ajtómon.
- Megyünk apa!

***

A vacsora nem éppen kellemes hangulatban telt. Apa szinte az összes gazdag és befolyásos ismerőse fiával össze akart boronálni. Tudtam, hogy ez lesz...

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha vacsora után azonnal visszamegyünk Bradfordba...
- Zayn...- súgtam neki- Menjünk! Vissza kell jutnunk még ma Bradfordba.
- De miért?
- Mert apa már elviselhetetlen.- fintorogtam.
- Olyan édes vagy, mikor grimaszolsz.- mondta mire kissé elpirultam.- Meg akkor is mikor elpirulsz.
- Kérlek menjünk!- suttogtam.
- Rendben...- egyezett bele végül.

- Apa. Sajnos nekünk mennünk kell!- mondtam miközben átöleltem apát.
- De...miért?
- Dolgunk van!
- Rendben. Vigyázz magadra! És...Zayn! Vigyázz rá!- mondta egy halvány mosollyal szája sarkában.
- Ígérem.- mondta Zayn mosolyogva, majd az autóm felé vettük az irányt.

***

Újra Bradfordban. Sokkal jobb érzés itt lenni. Szeretem ezt a kis várost. Rövid idő alatt a szívembe lopta magát.
- Becca?- kérdezte Ley.
- Igeeeen! Ley!- öleltem át barátnőm.
- Te hogy kerülsz ide?
- Haza jöttem.
- De miért is?
- Apa kibírhatatlan volt. Az összes neves ismerőse fiával össze akart hozni.
- Ez gáz,de...hol van a kis barátod?
- Nem is a barátom!
- De! Nincs vita! Látszik, hogy izzik körülöttetek a levegő.
- Jajj Ley! Nem! Mi csak és kizárólag barátok vagyunk!Vagyis ne...- mondtam úgy, hogy még talán én is elhittem. De nem tudtam befejezni a mondandóm.
- Ja csak barátok...- suttogta mögöttem egy hang.

- Zayn...
- Ne! Ne mondj semmit! Azt hiszem jobb lesz, ha nem találkozunk többet! Tudod, te melletted mindig vidám voltam, és visszatért a régi énem. De kár volt találkoznom veled! Megváltoztattál, de...csak, hogy tudd! Szeretlek!- mondta és már ki is lépett a ház ajtaján.
- Zayn! Várj! Kérlek!- rohantam utána.De nem értem el. Elment, kilépett az életemből...

Rá kellett jönnöm, ő az aki mellett biztonságban vagyok, aki mellett felhőtlenül vidám vagyok, ő az, akit szeretek...
- Rebecca?- kérdezte a hátam mögül egy ismerősen csengő hang, mikor a parkhoz értem.- Hello cica! Már rég találkoztunk!
- Tom? Te...te mit keresel itt?
- Hát...most, hogy itt vagy Téged! Olyan gyönyörű vagy! Imádom, hogy ilyen félénk vagy!
- Hagyj békén!
- Miért is? Naaa Szépségem...
- Ezt csak Zayn mondhatja! - néztem rá szúrós szemmel.
- Na mi van? Talán beleszerettél? Tudod ő elég agresszív...és nem szereti az ilyen lányokat, mint te!
- Igen, tudom, hogy néha erőszakos... veletek. A haverjaival is, de velem nem. És igen, jól gondolod, szeretem!
- Ez hülyeség!
- Nem, nem az! Most mennem kell!
- Nem! Nem mész sehova!- szorított az egyik fához.
- De! Engedj már el! Ne szorítsd a csuklóm! Ez fáj!- kiabáltam.
- Túl sok a duma! Térjünk a lényegre!- vigyorgott miközben arcom felé közeledett.

- Azonnal tűnj el!- szólalt meg egy hang mellőlem, miközben Tom-ot a földre lökte.
- Miért is? Semmi pénzért nem hagynám itt ezt a fullos csajt!
- Csak egyet mondok! Szállj le róla, ő az enyém! Értetted?
- Nem! Akkor is az enyém lesz!- vihogott a kék szemű fiú.
Erre Zayn behúzott neki egyet, mire Tom gyomorszájon rúgta...
Hirtelen közéjük ugrottam, így sikeresen szétválasztva őket.
- Ezt még megbánod Malik! Nagyon megbánod!- mondta Tom, és dühösen elment.
- Jól vagy?- kérdeztem Zayntől aggódva, mire bólintott.- Te mentettél meg. Megint... Köszönöm.- suttogtam lehajtott fejjel.
- Igen. Valahogy mindig megérzem, ha bajba keveredsz.- mosolyodott el.
- Zayn...- bújtam hozzá, amin kissé meglepődött- én azt hiszem, hogy szeretlek.- suttogtam.
- Én is Becca. Komolyan mondtam, hogy szeretlek...Bár ez a szó idegen nekem...tudod, anya után te vagy az első nő, akinek ezt mondtam.- vakarta meg tarkóját.
- Ne legyél zavarba, ez...egyszerre félelmetes, és nagyon kedves. Régóta nem kaptál szeretetet, de ígérem mellettem ettől nem kell félned.- nevettem el magam.
- Holnap eljössz velem valahova?
- Nem is tudom...
- Mielőtt megkérdezed! Kényelmesbe gyere, és randi lesz.- kacsintott.
- Te kis előrelátó.- kacsintottam vissza.
- Te...most tényleg kacsintottál?
- Igen. Miért?
- Mert ez irtó szexi volt.- vigyorgott, majd a kezeimet nagy kezébe zárta.
- Menjünk! Késő van!- mondtam és egyúttal indultam is, de Zayn földbe gyökerezett lábakkal állt.- Na! Zayn! Nem jössz?