11*

Haliii Manóóók! :$$$

Megint jelentkezem, és nem is akármivel...egy ÚJ FEJEZETTEL! Tudom, nem nagy szám, de mostanában nagyon nagy kedvem van az íráshoz, és boldog vagyok, mikor ennek a szenvedélyemnek hódolhatok. Remélem tetszeni fog a fejezet, és ide is kapok pár komit! Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a visszajelzések, ezt elhihetitek. Még mindig lehet szavazni, habár nem kötelező, én örülnék neki...:D
Na nem koptatom tovább a billentyűzetet, itt lenne a 11. fejezet :)

U.I: Köszönöm a komikat az előző fejezethez :DDD

Rebecca

xx

Ekkor elkezdtem mesélni, mindazt, amit én is tudok róla. Elmeséltem a randinkat, amin nagyokat nevetett. Imádtam boldognak látni. Látni azt, hogy mosolyog, és egy-egy vicces történésen felnevet. Hogy néha közel kerül a szánk, és habár én alig tudom türtőztetni magam, megteszem. Miatta. Amiatt a lány miatt, akit teljes szívemből szeretek, és még az életemet is feláldoznám érte.

Egyszer csak egy váratlan kérdéssel fordult hozzám...

- Zayn...mi együtt voltunk?- kérdezte félve.
- Még nem. A 2. randink utáni nap szerettem volna megkérdezni tőled.
- Sajnálom, most mindent elrontottam.
- Dehogy! Ne mondj ilyet!
- De igen Zayn! Sajnálom. Ígérem igyekszem emlékezni!- mondta, majd végig simított a kézfejemen.
- Megengednél nekem valamit?- kérdezte tekintetét fürkészve.
- I-igen.
- Hadd csókoljalak meg.
- Én nem is tudom...én érzem, hogy szeretsz, de biztos, hogy jó döntés ez?
- Kérlek. Nekem nagyon sokat jelentene.
- Re-rendben.- mondta, mire elmosolyodtam.

Lassan közelítettem arca felé és először egy lágy puszit nyomtam telt ajkaira. Óvatosan végigsimítottam arcán, mire ő tarkóm köré csavarta kezeit. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, de Becca hirtelen elvált ajkaimtól.

- Zayn...én azt hiszem tudom ki vagy.- szólalt meg rám sandítva.
- Tényleg?- kérdeztem mosolyogva. Még mindig a csodálatos csók hatása alatt álltam...
- Nem emlékszem rád. Csak érzem, hogy a balesetem előtt fontos szerepet játszottál az életemben. Azt hiszem, hogy szerettelek.
- Így igaz. Szeretlek. Teljes szívemből. Dee...nem tudod mikor engednek ki?
- Ha minden rendben lesz holnap, de olyan helyre kell mennem, ahol vigyáznak rám. Az a baj, hogy azt sem tudom hol laktam, hogy kik voltak a barátaim...szinte semmit nem tudok.
- A legjobb barátnőddel laksz Leyla-val, de most hozzám fogsz költözni.
- Hozzád?- kerekedett ki kék szeme.
- Igen.
- Rendben, ha nem zavarlak....
- Már, hogy zavarnál? Szeretlek. Jegyezd meg!- mondtam mosolyogva, majd egy apró csókot nyomtam ajkára.

~Másnap.
~Rebecca:

Megőrülök! Nem tudok szinte semmit az eddigi életemről! Szinte semmit! Kuszák a gondolatok szálai fejemben, és szinte semmit nem értek. Csak egy emberben tudok megbízni.
Ha belenézek abba a barna szempárban megnyugszom, és tudom biztonságban vagyok. A szempár tulajdonosát pedig azt hiszem szeretem, de ez még nem tiszta...

- Jó reggelt Szépségem!- köszönt vidáman Zayn, amint belépett a kórterem ajtaján.
- Szia.- mosolyodtam el.
- Mit mondott az orvos?
- Fél óra múlva mehetek.- újságoltam vidáman a hírt.
- Nagyon jó. Hoztam Neked valamit.- mondta, majd egy szatyrot nyomott a kezembe.
- Köszönöm.- mondtam miután belepillantottam a szatyorba.

Egy puszit nyomtam arcára, majd a mosdóban átvettem az újonnan kapott ruhadarabjaimat.

- Gyönyörű vagy. Mint mindig.- mondta Zayn mosolyogva, amint beléptem a kórházi szobába.
- Köszönöm- pirultam el- Zayn...tegnap említettél egy bizonyos Leyla-t. Ő kicsoda?- kérdeztem félve.
- Jajj Becca!.- lépett be az ajtón egy szőke hajú lány.- Szia. Jobban vagy?
- Én...én jól vagyok.- mondtam, majd közelebb léptem Zaynhez.
- Szuper. Mikor engednek ki?
- Fél óra múlva.
- Remek! Már meg sem ölelsz?
- Én...én nem tudom ki vagy...
- Hogy-hogy nem tudod?
- Leyla. Hagyd. Amnéziás.- mondta Zayn, majd közelebb húzódott hozzám.
- MI? Mi az, hogy amnéziás?
- Nem emlékszik semmire, ami a baleset előtt történt. Ennél konkrétabban még egy szőkének sem tudom elmagyarázni!
- Nem vagyok belül szőke. Értem. De miért nem voltál képes elmondani?
- Becca érdekében.
- És most hol fog lakni?
- Nálam.- válaszolta Zayn.
- Még mit nem?! Te nem vagy a barátja!
- Leyla elég legyen! Vele maradok.- mondtam idegesen, és a mellettem álló fiúhoz bújtam.
- Becca. Ő nem az eseted! Csak addig kellesz neki, amíg le nem fektet! Hidd el, én csak meg akarlak védeni a csalódástól.
- Ne szólj bele az életembe! Ő fontos nekem! Lehet, hogy nem emlékszem rá, de érzem, hogy szerettem. És az érzések nem csalnak.- kiabáltam a megilletődött szőke lánnyal.
- Jó. Hívj, ha megjött az eszed.- viharzott ki a szobából...